Sajtószoba

Állandó rendelkezésre állás – fillérekből

2016. augusztus 25.

Gyökeres átalakulása gáztüzelésű erőművek piacán

Ha visszatekintünk a korábbi évekre, a Dunamenti Erőműben működő G3-ashoz hasonló, 55 százalék körüli hatásfokú gépek a villamosenergia- termelés meghatározó szereplői voltak. Az elemzések megnyugtató képet mutattak: az erőművek kellő árréssel termeltek ahhoz, hogy a működési színvonalukat, vagyis megbízhatóságukat fenntartsák, működésüket optimalizálják, valamint a nagy karbantartások és az élettartam növelő beruházások elvégzése is biztosított volt.

Ebben az időszakban senki sem gondolta volna, hogy a piaci folyamatok gyökeres fordulatot vesznek. A szabályozási környezet megváltozása, a megújulók kötelező átvétellel történő támogatása, a fogyasztás csökkenése, a pénzpiaci válság mind-mind erősen befolyásolták a piacot. Komoly változásokat hozott az import villamos energia növekvő részaránya is, amit a megújuló energiák miatt a piacról kiszoruló, nukleáris és szénbázisú termelés csökkenése okozott, valamint az úgynevezett „energy only” szemlélet is, amely megint csak kedvezőtlen irányba sodorta a piacot.

A korábban menetrendtartásra használt gáztüzelésű nagyerőművek egyik pillanatról a másikra lehetetlenültek el. Jól szemlélteti a helyzetet, hogy az ún. Clean Spark Spread (a gázalapú villamosenergia-termelés árrésének mutatója) hosszabb periódusokra nézve évek óta negatív szintet mutat. Változásra középtávon, a kvótakereskedelem reformja után, az átalakuló termelői struktúra, a kiöregedő kapacitások kiesése következtében lehet számítani.

Működés-optimalizálás: racionalizálás új szemlélettel

Az időjárásfüggő megújuló termelés növekedésével az üzemeltetési igények is megváltoztak: az európai villamosenergia-rendszernek gyorsan üzembevehető termelőkre van szüksége, amelyek a régióban jellemző, korábban szélsőségesnek vélt, azonban mára egyre gyakoribb rendszerállapotokat ellensúlyozni tudják. Napjainkban a gáztüzelésű erőművek szerepe a megújulók és határmetszéki áramlások szabályozására korlátozódik, így az év jelentős részében (hideg)tartalékként állnak rendelkezésére, hogy az elegendően magas piaci árak vagy szabályozási igény esetén mielőbb üzembe vehetőek legyenek.

A nyugodt üzemvitelt biztosító bevételek tehát fokozatosan elmaradnak. A mai piaci árszintek pedig már nem nyújtanak fedezetet a kapacitások hosszú távú fenntartásához, végső soron veszélyeztetik a napi működést is. Ezekre a piaci folyamatokra a termelőknek mielőbb reagálniuk kellett. Az utóbbi években szükségszerűvé vált a rendelkezésre álló egységekben rejlő lehetőségek és egyúttal az ezekhez tartozó működési feltételek, költségek felmérése, kiértékelése és optimalizálása.

A Dunamenti Erőműben a hosszú távú megállapodások megszűnése után több költségracionalizáló projekt is lezajlott. A MET Csoport, mint új tulajdonos azonban új szemlélettel, portfóliója, valamint egy rendszer értékes részeként tekintett az erőműre, így annak műszaki és gazdasági átalakítását egy minden részletre kiterjedő átvilágítást követően kezdte meg.

Az erőmű korábbi működéséből és nagyságból fakadóan számtalan mára kihasználatlan kapacitással rendelkezett, így a raktározást, a karbantartási stratégiát és az üzemeltető személyzet méretét egyaránt a „csendesebb” üzemmenethez, az alacsony kihasználtsághoz kellett igazítani. A kezdetektől látszott, hogy alacsony villamos hatásfoka miatt a G1-es, kombinált ciklusú egység rendszerben tartására már nincs igény, így az év végével sor került a gőzturbina kivonására. A megmaradó eszközök racionalizálása, hasznosítása azonban nem megy egyik napról a másikra, ebben a folyamatban az erőmű még csak az út elején tart. Izgalmasan telt tehát az elmúlt év a Dunamenti Erőmű életében, amely számára a jövő is sok változást, fejlesztést, átalakulást tartogat. A MET célja, hogy a világpiaci trendeket gyelembe véve „A-kategóriás” erőművé alakítsa át a Dunamentit, amelynek az üzemeltetési és karbantartási rendszerei naprakészek, a költségei pedig versenyképesek, vagyis megfelelnek a jövő energiapiaci elvárásainak.

Kapacitáspiacok: hosszú távú, fenntartható ellátásbiztonság

A hazai és regionális villamosenergia- rendszer hosszú távú egyensúlya a jelenlegi árszintek mellett komoly veszélynek van kitéve. A jövőben a kapacitások további csökkenése várható, így a későbbiekben forráshiányos rendszerállapotok is elképzelhetők. Az ENTSO-E módszertana szerinti maradó teljesítmény vizsgálat 2014-ben hazánkban több hónap esetén is negatív értéket adott. Fontos megjegyezni, hogy míg az erőművek leállítása vagy konzerválása rövid idő alatt véghez vihető, addig a szükség esetén beléptethető új kapacitások létesítése több évbe telik. Emellett a jelenleg nem működő erőművek újbóli üzembe vétele is hosszú felkészülést igényel, ráadásul rengeteg kockázattal jár.

A hatékonyságnöveléssel és költségcsökkentésekkel az üzemeltetők már „elmentek a falig”, a rendszer hosszú távú fenntartásához tehát a piac többi szereplője és a szabályozó hatóság erőfeszítései is szükségesek. Az ellátásbiztonság érdekében rendszerben tartandó kapacitások üzemeltetési költségeinek nanszírozása a nemzetgazdaság zavartalan működése érdekében feltétlenül megoldandó kérdés. A folyamatosan keletkező veszteségek hosszú távú fedezete nem várható el az erőművek tulajdonosaitól, így minél hamarabb kapacitásdíjazási mechanizmusokat kell kialakítani.

A nyugat-európai példák is mutatják, hogy a szabályozó hatóságok már felismerték az energiapiac tendenciáiban rejlő veszélyeket. Az Energiewende-t (energiaforradalmat) meghirdető Németországban több mint tízezer megawatt nagyerőművi kapacitást kötöttek le a rendszerirányítók, de a kapacitáspiacok kialakítását már több más országban is elindították. Különleges példa erre az Egyesült Királyság, ahol az épülő Hinkley Point atomerőmű által termelt villamos energia átvételére az EU jóváhagyásával vállalt garanciát a kormányzat.

A kapacitáspiacok létrehozása alapos előkészítést és regionális tervezést igényel. Fontos, hogy ne torzítsa a versenyt se országos, se regionális szinten, valamint ne legyen befolyása az igénybevételi sorrendre (merit-order) sem. Európában, illetve a világ több más pontján is alkalmaznak már ilyen kapacitásdíjazási mechanizmusokat. Belgiumban és a már említett Németországban stratégiai tartalékokat kötnek le a rendszerirányítók, Franciaországban kapacitáslekötési kötelezettséget írtak elő a nagyfogyasztók, illetve a szállítók részére. Spanyolországban, Portugáliában és Írországban pedig egy egyszerű díjtételt építettek a villamos energia árába, amelyet a rendszerirányítók osztanak tovább – különböző elvek alapján – a termelőknek.

A kapacitáspiacok hazai bevezetése hosszú távon biztosíthatja az ellátásbiztonsághoz szükséges erőművek rendszerben tartását. Az új piac pedig egy új termékstruktúrát vetít előre: a jövőben a fogyasztók energiát, flexibilitást és kapacitást vásárolhatnak a piacon. Utóbbi két termék kialakításán még sokat kell dolgozni a piaci szereplőknek és a döntéshozóknak is: a „házi feladat” még nem készült el.

A cikk szerzője Lehőcz Balázs Gábor, a Dunamenti Erőmű vezérigazgatója. A cikk a KPMG Energetikai Évkönyvének 2015. Évi kiadásában jelent meg.